Lili meg a módi

Luna gyakran kapott ihletet Lili tündér történeteiből. A képen látható óra meséjét hallgassátok úgy, ahogy ő mondta el nekem.

„Sose gondoltam volna, hogy a tündérek is divatoznak, pláne azt nem, hogy néha milyen bolond módon!

Képzeld el, egyszer Lili késő délután reppent be hozzám a lomblakba, és valami nagyun fura volt rajta. Egyfojtában repkedett, de nagyon viccesen, mert időnként fáradtan le-le ereszkedett valami szilárd dolog közelébe, de aztán, mint aki hirtelen észbe kap, újból felreppent. Éppen a vége felé jártam az írásnak és nem nagyon foglalkoztam vele, ő pedig már vagy fél órája csúszkált a levegőben fel-le, mikor rákérdeztem, hogy miért nem száll le pihenni egy kicsit, és akkor esett le a tantusz, hogy mi is a fura rajta; rózsaszín ruhácskában volt, ami nem jellemző a tündérekre, pláne nem az erdeiekre. Ők a zöld viseletet kedvelik legfőképpen.De ami ennél is furább volt, az a lábán lévő nagyon vicces, irdatlan hosszú orrú cipellő.

-Mert nem tudok- válaszolt a kérdésemre elcsigázottan.

-Ez a topánka nem engedi.

-Akkor miért van rajtad, ha csak a baj van vele?

-Mert ez a divat- mondta szomorkásan.

-Lilikém, ezt a módit nem rád szabták. A ruhácska az gyönyörű és jól is áll, de ez a surranó.......

-Már tudom. Kicsi vagyok még ehhez. Ez a nagy és erős tündéreknek való, akik képesek fáradhatatlanul röpködni egész nap.

Miközben beszélt hozzám nem nézett előre, és lassan, finoman neki ütközött a lámpámnak, ami úgy néz ki mint a hold. Fáradtan ráhasalt szegénykém, és pár mondat után el is aludt.

Sok időbe telt, mire újból előkerült a hosszú orrú cipellő, de Lili akkor már sokkal nagyobb és erősebb volt. Azt viszont örökre megtanulta, hogy nem bölcs dolog a divatot ész nélkül követni. De hogy tényleg el ne felejtse ezt, elkészítettem ezt az órát, ami mindíg ott lóg a lomblakban.”

Lili megtanulta a leckét és bölcsebb lett.

Mi vajon mennyire vagyunk képesek felismerni a tévedéseinket, a kicsiségünket, a gyengeségünket, és tanulni belőle? Vagy hagyjuk magunkat elsodorni a divat árjával, a megfelelés kényszerével?